Ugyan látszólag sok ellentmondás, horribile dictu, hazugság is van Orbán és csapatának megnyilatkozásaiban az IMF-vel való megegyezéssel és kapcsolatban, de most vegyük górcső alá az IMF és az EB ’”titkos” dokumentumait (a tárgyalásokról készült helyzetelemzést és egy frissebb EB által kézbesített levelet!
Még ha valóban nincs más valóban titkos „halállista”, ezek az iránymutatások is nyüzsögnek az ellentmondásoktól, képtelenségektől és a magyar sajátosságok nem ismerésétől.
A kiadások csökkentése (részben a szociális kiadásoké): A gazdaságot két motor hajthatja: egyrészt a belső fogyasztás, másrészt a külföldre eladott áruk, azaz export. Ezért bármilyen szociális juttatás visszavágása valószínűleg nagy gazdasági visszaesést is jelentene, mivel csökkenti a belsőfogyasztást. Tankönyvi példa pl. Görögország, Spanyolország, Nagy-Britannia, amely országok a megszorítások miatt csak még súlyosabb válságba kerültek.
A vállalatok és bankok terheinek csökkentése a hitelezés újbóli beindítása érdekében: Nézzük akkor a valóságot: a jelenlegi válság oka, hogy a bankok túlhiteleztek. Túlfűtötték a gazdaságot azzal, hogy túl sok hitelt helyeztek ki, melyek részben visszafizethetetlenek. Ezek után csökkenteni terheiket? Alkalmazni a nyugati módszert, azaz a veszteséges bankokat az adófizetők pénzén kellene megmenteni? A bankokból azonban nem kell mindenképpen mumust csinálni. Valóban hatékony szereplői is lehetnek a gazdaságnak, hiszen ”pénzteremtésükkel” kvázi költség nélkül, jó kockázati elemzéssel pumpálhatnak pénzt a gazdaságba, de a jelenlegi gazdasági helyzetben a sikeres tőkekihelyezésre csekély az esély.
A foglalkoztatás és a gazdaság növekedésének ösztönzése (részben az adórendszerrel):Az egykulcsos adó is hasonló céllal született. A támogatás azt jelentené, hogy kevesebb adóterhet fizessenek a Magyarországon működő cégek, de ehhez a szociális juttatásokat vissza kellene vágni Ez viszont csökkentené a magyarországi piac fogyasztóképességét, így belföldi piacra nem érdemes termelni vagy hitelezni, hiszen a kedvezmények dacára sem érdemes a cégeknek termelésüket bővíteni egy szűkülő piacon! A másik lehetőség itt is az export, de egy olyan időszakban, amikor a Nyugati világ legnagyobb fogyasztója az USA protekcionista gazdaságpolitikát folytat, egyre nagyobb akadályt emelve az áruk szabad áramlásának útjában, vagy amikor egyre több adósságcsapdában szenvedő ország is arra kényszerül, hogy növelje exportját és visszafogja a belső fogyasztását, nagyon csekély a siker lehetősége.
középtávra tervező, kiszámítható gazdaságpolitika és jogi környezet: Egy ilyen világban ez a legnevetségesebb ajánlás. Amikor az USA trillió számra nyomtatja, ill. elektronikusan lazítja dollárját, ezzel próbálva beindítani a gazdaságot (mellesleg felhajtva az árakat). Amikor az Euró zóna az összeomlás szélén áll és saját maga szabályait szegi meg?! Még hosszan sorolhatnák, milyen alapvető változások zajlanak jelenleg a világgazdaságban.
„Az szja-rendszer átalakítása is terítéken lesz, a szakértők szerint például a családi kedvezményeket át kellene rendezni annak érdekében, hogy az célzottabban érjen el rászorulókat.”: Ez a magyar társadalmi helyzet ismeretének teljes hiányáról szól. Magyarországon épp az volt a baj, hogy a gyerekeket nevelő és dolgozó családokra túl nagy teher hárult, miközben segélyekből is lehetett gyereket nevelni. A jelenlegi családi támogatás egy jó szemléletű rendszer, amely hosszútávon kedvező változásokat indukálhat a magyar társadalomban. A segéllyel támogatott gyerekvállalás helyett a munkavállalással támogatott gyerekvállalást.
A befektetői bizalom megszerzése: A legfőbb kérdés, hogy a befektetők nem inkább maguk a probléma, mint a megoldás? A befektetők általában azok, akiknek pénzük van és azt fialtatni szeretnék valahogyan. A befektető, azonban már nem emberek, hanem teljesen intézményesültek. A legnagyobb amerikai bankok állnak a hegy csúcsán. Azonban, mivel túlhitelezték a nyugati gazdaságot, már nem a valódi gazdaságban fektetnek be, hanem úgynevezett származtatott ügyletekből szerzik jövedelmük nagyobb részét, csúnyábban kifejezve spekulálnak, az olaj, az élelmiszerek vagy akár a valuták árára, sőt államadósságra. Ez a gyakorlat indíthatja el a következő gazdasági cunamit.
