Ha a VéleményVezér egy kicsit is próbálná megérteni Orbán historizáló szimbolikai formanyelvét, nagyon egyszerű dolga lenne. Csak fel kellene ütnie egy értelmező kéziszótárt a szabadságharc és a gyarmat címszavaknál, vagy legalább a wikipédiában bepötyögni az IMF mozaikszót és röviden utána nézni a világban jelenleg zajló gazdasági folyamatoknak, máris nagyon könnyű lenne értelmezni és megfejteni ezt a retorikát. Akkor méltán nevezhetnék magukat értelmiséginek.  De nem teszik, mert azonnal lebuknának. Ugyanis a politikától magát távol tartó középnek egyből feltűnne, hogy a szürkének látszó pártpalettán elkülöníthetőek, ha nem is teljesen tisztán, a fehér és a fekete árnyalatai. A liberális baloldali mantrákban hívők számára pedig feje tetejére állna a világ. Minden pont fordítva igaz, ahogy eredetileg gondolták (sulykolták beléjük).

Az egyéni kezdeményezőképesség és kiemelkedés elfojtásán alapuló Kádári-szocializmus a 80-as években elkezdte hazánk eladósítását. A gravitáció ettől kezdve egyre erősödött a kölcsönöket folyósító Nyugat irányából, míg végül a vonzás hatására 80-as évek végén eufórikus hangulatban a Kádári szocializmus bevégeztetett, s beléphettünk „a szabad világ” kapuján. Igaz, az új világ nemcsak felzárkózást és az elszigeteltség megszűnését jelentette, hanem állandó megújulásra késztető versengést. Ettől fogva vált meghatározóvá az a politikai kettéosztottság, amely minden olyan országban megfigyelhető, amelyet dominánsabb hatalmak vesznek körül.

A szociális-liberális szárny a Nyugathoz való simulékony idomulást választotta, helyenként az ország hosszú távú érdekeinek teljes figyelmen kívül hagyásával, az érdekérvényesítés teljes feladásával, mindezt hitelből történő osztogatással fűszerezve. Kommunikációjukban elsősorban a nyugati országok szempontjai szerinti szólamokat szajkózták. Másrészt lopással vádoltak mindenkit, aki saját erejéből gazdagodott, amit könnyű volt elhitetni a versenyben leszakadó, lehetőségeit kiaknázni képtelen kisemberrel. A legszomorúbb, hogy ennél a primitív kommunikációnál ma sem futja többre.

A másik szárny, kezdetben még nemzeti-liberális, majd nemzeti-polgári, a kádárizmus antitéziseként nem behódolni, szolgálni és kiszolgálni, hanem versenyezni akart, hogy ne lakája, hanem egyenrangú polgára lehessen Európának és ezért bátran ki is állt.

Nézzük meg, hogyan értelmezhető az orbáni narratíva a világgazdasági-mutatók adatai alapján. Jelenleg három fő gazdasági adattal határozzák meg egy ország pénzügy helyzetét: GDP arányos államadósság, költségvetési deficit, gazdasági növekedés. Az IMF, a hitelminősítők, s az egyéb gazdasági szervezetek is ezt veszik figyelembe.

Magyarország (77%, -3%; -1,5%)

Nagy Britannia (88,4%, -8 %; 0,8%)

USA (106,6%; -8,1%; 2,1%)

Japán (235,8%; -10%; 0%)

Franciaország (89%; -4,6%; 0,5%)

 Vajon komolyan vehetők-e a hitelminősítők és nemcsak politikai döntést hoznak-e, amikor a fenti adatok alapján Magyarországot a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolják (ez egyfajta szégyenpad), miközben Nagy-Britannia még mindig tripla A, a legbiztonságosabb befektetési osztályba sorolt ország?

A fenti számok mellett vajon nem a kiszolgáltatott, gyarmati függés jele-e, hogy Magyarországot 8-9%-on finanszírozzák, miközben a nagyobb államadóssággal és deficittel rendelkező Nagy-Britannia, Japán, USA adósságát 1-2% körüli összegen?

Vajon nem szabadságharcot folytat-e egy ország, amely unorthodox módon nem pusztán adósságcsapdába csalt polgáraival fizetteti a túlhitelező bankok miatt is bekövetkező gazdasági visszaesés árát, kiszabadítva őket az adósrabszolgaságból, hanem próbálja a terheket megosztani s ráadásul elsősorban a legfőbb okozót terhelve?

Vajon független-e azaz ország, melynek jegybankja ellentétes intézkedéseket hoz kormánya nyíltan vallott gazdaságélénkítő politikájával szemben, miközben más országok jegybankjai (FED, BoE, BoJ, ECB) csakúgy öntik az államkötvényeikbe az elektronikusan teremtett pénzt, hogy gazdaságuk beindítsák? S vajon van-e igazi szólásszabadság abban országban, ahol politikusi nyilatkozatokra reagálva (mintegy gombnyomásra) változnak az árfolyamok?

S vajon igazságos világ-e az, ahol a bankok rossz tőkekihelyezéseit az adófizető állampolgárokkal fizettetik meg? Miért is ne lenne igazságos, ahol minden igazságtalanságot az ellenzéki értelmiség azzal magyaráz, hogy a kétharmados többségét példátlan fegyelemmel igazgató Orbán Viktor a miniszterelnök. S minden gazdasági problémát arra vezet vissza, hogy a deficitet dekonjunktúrában 3% alatt tartó Matolcsy a gazdaság irányítója (az euró zóna legnagyobb válságában). Hiszen, még ha nem is plakátoltátok ki BKV buszokra ti ezt pontosan tudjátok, hiszen mindig így hirdetitek, mert ti vagytok az értelmiség.