Az Orbán kormány ellen egyik leggyakrabban az EU által is hangoztatott vád, hogy a bírói kényszer-nyugdíjazással, az OBH jogosítványaival és saját emberei kinevezésével a független bírói hatalmi ágat a saját befolyási körébe próbálja vonni. Azt, hogy ez nem pusztán öncél, és az, hogy milyen fontos politikai és gazdasági érdekérvényesítést tesz új, lojálisabb bírók kinevezése lehetővé, két példa is megmutatta a napokban. Az egyik állami mobil-szolgáltató indítását megakadályozó bírói döntés, a másik a Horthy szobor leöntésével kapcsolatos, finom szólva is vegyes érzelmekkel fogadott ítélet.
Az állami mobilszolgáltató elkaszálása rávilágít arra, hogy mennyire fontos a megfelelő káderpolitika akár az igazságszolgáltatás területén is ahhoz, hogy a kormányzó erők akaratát véghezvigye. Ha olyan bírák elé kerülnek ügyek, akik nem értik, vagy talán ellenszenvvel viseltetnek a kormányzó politikai kurzus terveivel és lépéseivel, végeláthatatlan károk okozására képesek. Egy nemzetgazdaságot meghatározó stratégiai döntést, holmi formai okokra hivatkozva megsemmisíteni, ha a jognak nem is, de a praktikusságnak és a józan észnek ellentmondanak.
Ugyan nem tudok semmit a döntést elkaszáló bírók hátteréről, sem bírói döntések mechanizmusáról a döntés, úgy tűnik, nem valami égbekiáltó elvi, hanem formai okokra korlátozódik.
A kormány koncepciója az állami mobilszolgáltató alapításával világos: a szűkölő szabad piacok és a világi gazdasági viszonyok átrendeződése miatt az államok egyre jobban rászorulnak a saját belső erőforrásaik optimálisabb kihasználására. Az állami mobil cég ilyen lehetne! Lehetett volna? Egyrészt a belföldi mobil távközlés piacon keletkező haszon tortájából az állam egy szeletet közvetlen megtarthatna, másrészt az új szolgáltató munkahelyeket teremthetne a kormány egy másik fontos stratégiai célját is szolgálva. Sőt talán még járulékos haszonként a verseny élénkítésével a lakossági ügyfelek is jobban járnának.
Nyilván kockázattal is jár egy állami cég gründolása. Mi van, ha a gyors technológiai változások miatt vagy egyéb új gazdasági trendek megjelenése miatt az állami céget nem lehet nyereségessé tenni? Kockázat azonban mindig lesz, és a jelenlegi gyorsan változó gazdasági és társadalmi helyzetben a tétlenség a legrosszabb.
Térjünk vissza most a bírákhoz, és a másik ügyhöz. A Horthy-szoborral kapcsolatos ítélet a magyar társadalom megosztottságát mutatja közelmúlt történelmünk egy darabjával kapcsolatban. Horthy sokak számára az I. Világháború után lerombolt és felszabdalt Magyarország újjáépítője. S a XX. század másik nagy világégésekor bekövetkezett újabb magyar tragédia kárait, veszteségeit, fájdalmait tompító államférfi (pl. a magyarországi zsidó közösségek deportálásának megakadályozásával a német megszállásig), aki hosszú évszázados politikai alávetettség után Magyarország függetlenségének helyreállította. A másik Magyarország részben a szocializmus 40 éves nevelőmunkájának, és a Horthy-korszakot negatívan megítélő értékrendjének is köszönhetően (amely elég etikátlanul gyakran összemosta Horthy rendszerét a fasizmussal), Horthyra mintegy nemzetrontóként tekint. Orbán kormánya, bár finoman (centrista szavazó rétegük részbeni Horthy ellenszenve miatt), de pozitívan viszonyul a két világháború közötti történelmi korszakhoz, egyrészt jelezve, hogy kül- és gazdaságpolitikájában az eddiginél más, önállóbb, nagyobb mozgástért kíván kialakítani a világban lezajló alapvető gazdasági és társadalmi átrendeződés következtében is. Ez alól a társadalmi megosztottság alól nem vonta ki magát a bíró kar sem. Az ítélet is mutatja, hogy a bírói szubjektum, ha teljesen nem is fordíthatja meg a törvényeket, de értelmezésében, sugallataiban feltétlenül akadályt állít a jelenlegi kurzus terveinek megvalósítása elé. S ez részben befolyásolhatja a jelenlegi kormányzó erők sikerét.
Nem véletlen szerepelt idézőjelesen a ’független’ jelző a bírókat jellemző szóösszetételben. Az aktuális politikai kurzusok mindig megpróbálták a bírói hatalmi ágat a maguk érdekében felhasználni. A törvényi háttér szerint látszólagosan független hatalmi ágat a személyi lojalitás függésén vagy a bírók szubjektív világ látásán keresztül a politika mindig is képes volt befolyásolni.
A világban is látszanak azok a tendenciák, hogy a bírósági döntések pusztán gazdasági és politikai érdekeket szolgálnak. Aki, nyomon követi a nagy elektronikai, számítógépes és internetes cégek közötti nagy szabadalmi háborút az láthatja, hogy az ítéletek gyakorlatilag 100%-an megjósolhatók, aszerint, hogy melyik cég anyaországában zajlik a bírósági procedúra. Nyilvánvaló az összejátszás a cég és országa között, ahol a hazai pálya előnyét a teljesen ’független’ bíróságok sem fedhetik el.
A bírói kinevezések új rendszere, nem önmagáért a hatalom gyakorlásáért való cél, hanem a kitűzött politikai ill. gazdasági célok megvalósítását, azok hosszú útjának kiegyengetését szolgálja, másrészt az egész világban jelenlévő jelenség az, hogy a bírói hatalmi a ágat a köz- és gazdasági szereplő saját érdekükben használják. Naivak azok, aki valami megfoghatatlan és elvont igazságosságot várnak el tőlük
